Szédületes különbségekre léptem rá a mai napon, mintha lábaim olyan szélesek lettek volna, hogy egész aknamezőket robbantottam minden lépésemmel. Lehet ez azért történt így, mert végérvényben Moszkvától odébb, úgymond elővárosban volt szükségem bevásárolni alapvető élelmiszert. Ám szerintem én vagyok ennyire messze az orosz kultúrától.
Harmincnégy óra ébrenlét, kétezer kilométer és tizenhat óra alvás után első, amire tudtam gondolni: kenyér és sonka! Paradicsom is eszembe jutott, ám itt nagyon furcsákat láttam s készpénzem is véges. Mire kikértem valami sonkához hasonlót kétszer átizzadtam, átgondoltam életem és másodpercenként egyre kínosabban éreztem magamat. Emlékeztem, hogy Oroszországban a dekagramm kifejezést nem igazán használnak, így grammban fejeztem ki mégis mennyire lenne szükségem. Az eladó, ha nem is hangosan, de kinevetett, hogy két dekát nem ad ki. "Ugyan ki eszik annyit?!" Sehogyan sem tudtuk egyeztetni a mértékegységeket. Múltak a másodpercek s közben percek, én pedig kínos érzésemből pimasz és durvább hangnemet ütöttem keserűségben. Kikiáltottam, hogy adjon az egyikből kóstolóra valót, amennyit ki tud adni, a másikból pedig adja az egészet ide. Erre az eladó furcsán rám meredt, s belső hangomban azt hallottam tőle "jaj döntsd már el, hogy diétázol vagy eszel!". "Megeszem, hová tűnjek" - vágtam én rá. Erre picit megenyhült. Mire a vajhoz értünk egy egész sor alakult ki mögöttem észrevétlenül. Elkapott a pánik, itt van valami szeleburdi külföldi, ki töri az oroszt és sehogy sem tud vásárolni - ki látott ilyet?! Kapkodva rávágtam egy csomagolásra, ami vajra emlékeztetett. Kiderült, hogy margarin. Eszembe jutott, hogy olvasnom sem ártana, rávágtam a legközelebbi 'maszlo' szóra. Kiderült, hogy csokis. Megfordultam az eladó felé és kértem, hogy adjon egy natúr sima vajat a sonkámhoz és kenyeremhez. Ő megfordult és a mögötte lévő hűtőből kivett egyet motyogás közben.
A kenyér vásárlás is hasonló megpróbáltatásokkal telt. Beidegződés szerűen fél kiló kenyeret kértem, mire az eladó megdermedt és azt válaszolta "Nem adunk fél kiló kenyeret". A beidegződésem második felét, ahol megkérem, hogy szeletelje, ha van rá mód elfelejtettem nagy izgalomban. Azt kimondtam volna, szerintem szeletenként kivágnak engem a boltból. Mögöttem álló férfi odaszólt mosolyogva, hogy adjon nekem egy baton kenyeret A hölgy adott nekem lehetőséget, ha már ennyire fél adagokat kérek, fél baton kenyeret ad. A baton elméletben francia eredetű kenyér fajta, de itt mérőegységnek használják, ha jól vettem észre vagy csak úgy gondolták ilyesmire vágyok. Ám nincs franciás kiejtésem, se nem követem a francia módokat és életstílust. Megláttam mekkora egy fél baton, madárnak néztem magamat nem csak ők. Olyan nagy volt, mint az újonnan kijött iPhone 6. Gyorsan elnézéseket kérve kikértem egy egész batont. Úton hazafelé eszembe jutott, hogy Magyarországon használatos a vekni szó, amelyet általában 0.7 kg kenyérre alkalmazzák. Nyugtattam magamat, hogy egy veknit kértem végérvényben.
A kenyér finom volt, a vaj isteni, a sonka ehető. Egy meleg tea pedig felmelegítette a gyomromat. A vajamból a helyi macskák gyorsan vettek kóstolót, amíg meg lett mutatva nekem a konyha. De megvendégeltek egy almával, így lett desszertem is.
Harmincnégy óra ébrenlét, kétezer kilométer és tizenhat óra alvás után első, amire tudtam gondolni: kenyér és sonka! Paradicsom is eszembe jutott, ám itt nagyon furcsákat láttam s készpénzem is véges. Mire kikértem valami sonkához hasonlót kétszer átizzadtam, átgondoltam életem és másodpercenként egyre kínosabban éreztem magamat. Emlékeztem, hogy Oroszországban a dekagramm kifejezést nem igazán használnak, így grammban fejeztem ki mégis mennyire lenne szükségem. Az eladó, ha nem is hangosan, de kinevetett, hogy két dekát nem ad ki. "Ugyan ki eszik annyit?!" Sehogyan sem tudtuk egyeztetni a mértékegységeket. Múltak a másodpercek s közben percek, én pedig kínos érzésemből pimasz és durvább hangnemet ütöttem keserűségben. Kikiáltottam, hogy adjon az egyikből kóstolóra valót, amennyit ki tud adni, a másikból pedig adja az egészet ide. Erre az eladó furcsán rám meredt, s belső hangomban azt hallottam tőle "jaj döntsd már el, hogy diétázol vagy eszel!". "Megeszem, hová tűnjek" - vágtam én rá. Erre picit megenyhült. Mire a vajhoz értünk egy egész sor alakult ki mögöttem észrevétlenül. Elkapott a pánik, itt van valami szeleburdi külföldi, ki töri az oroszt és sehogy sem tud vásárolni - ki látott ilyet?! Kapkodva rávágtam egy csomagolásra, ami vajra emlékeztetett. Kiderült, hogy margarin. Eszembe jutott, hogy olvasnom sem ártana, rávágtam a legközelebbi 'maszlo' szóra. Kiderült, hogy csokis. Megfordultam az eladó felé és kértem, hogy adjon egy natúr sima vajat a sonkámhoz és kenyeremhez. Ő megfordult és a mögötte lévő hűtőből kivett egyet motyogás közben.
A kenyér vásárlás is hasonló megpróbáltatásokkal telt. Beidegződés szerűen fél kiló kenyeret kértem, mire az eladó megdermedt és azt válaszolta "Nem adunk fél kiló kenyeret". A beidegződésem második felét, ahol megkérem, hogy szeletelje, ha van rá mód elfelejtettem nagy izgalomban. Azt kimondtam volna, szerintem szeletenként kivágnak engem a boltból. Mögöttem álló férfi odaszólt mosolyogva, hogy adjon nekem egy baton kenyeret A hölgy adott nekem lehetőséget, ha már ennyire fél adagokat kérek, fél baton kenyeret ad. A baton elméletben francia eredetű kenyér fajta, de itt mérőegységnek használják, ha jól vettem észre vagy csak úgy gondolták ilyesmire vágyok. Ám nincs franciás kiejtésem, se nem követem a francia módokat és életstílust. Megláttam mekkora egy fél baton, madárnak néztem magamat nem csak ők. Olyan nagy volt, mint az újonnan kijött iPhone 6. Gyorsan elnézéseket kérve kikértem egy egész batont. Úton hazafelé eszembe jutott, hogy Magyarországon használatos a vekni szó, amelyet általában 0.7 kg kenyérre alkalmazzák. Nyugtattam magamat, hogy egy veknit kértem végérvényben.
A kenyér finom volt, a vaj isteni, a sonka ehető. Egy meleg tea pedig felmelegítette a gyomromat. A vajamból a helyi macskák gyorsan vettek kóstolót, amíg meg lett mutatva nekem a konyha. De megvendégeltek egy almával, így lett desszertem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése