Moszkva budapestiként: Színtelen-szín

Azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Bizonyára bonyolult ez, nincs is nagy kedvem ezen megállni, mégis ez a közhiedelemben elterjedt felfogás csábít kiemelésre. Talán egy gnosztikus ember művészet iránti éhségét csillapítja a rendbe szedett, ápolt, tiszta, sugárzó megjelenésű épület, ami mellett közvetlenül a bomladozóban lévő, koszos és magára hagyott épületek együttes látványa nyújt. Úgy hiszem, hogy legtöbb emberben ez a közvetlenül egymás mellett álló két épület látványa nem katarzist vált ki, ahol megjelenik a dichotómia.

Blokk-szerű gyorsan felhúzott középiskolai épületből hirtelen átkerülni közel száz éves, a múltat és a történelmet megtestesítő épületbe büszkeséggel tölt el többek között engem is. Szürke hétköznapokon, színtelen füstöt öklendező gyártelep látványa, szürkére festett emberek között egy szürke épületbe való bejárás valljuk be nem a legmotiválóbb érzés.

Szükségünk van esztétikai ingerre, mint nőknek a férfiakra. Szükségünk van látványra, mint elménknek alkoholra. Szükségünk van időnként hallgatni szirének operáját árbochoz kötözve. Szükségét érezzük annak is, hogy néha valaki jól arcon üssön ököllel, hogy aztán elábrándozzunk a hirtelen felugró csillagokon szemeink előtt. Hosszú távon viszont nem kérünk bálványokból, reggeltől estig tartó énekből, folyamatos félelemből. Egyszer ijedjünk meg, azon később még jót is derülünk.

Nem tudom, hogy van Oroszország többi részén, de Moszkvában az ellentétek dögivel együtt élnek, vígan. A szép és a rút, a tisztaság és a kosz, ápoltság és hanyagság. Egy fakó épület áll rozogán, a falaiból ilyen-olyan vezetékek lógnak ki akár egy fésületlen borzas frizura, a homlokzata tele van galamb ürülékkel, a bejárati ajtó egy biztonsági záras széfre emlékeztet sokszor köpések tengere kíséretében. Ilyen kopottas ábrázolás után, nem igazán van kedvünk bemenni, pedig a mellett állunk ki, hogy a könyvet ne a borítójáról ítéljük meg. Nem könnyű tartani ezt.

A folyosó sem a legszebb látvány, őszintén szólva bal lábam menekülőre fogta volna, ha rajta múljék. Miután felértünk a második emeletre, egy második gyanús ajtó nyitása után egyetlen szó hagyta el számat halkan egy mély sóhaj után „Moszkva”. A pincérek jól öltözötten tisztelettel fogattak minket, bár mosoly nem szerepelt a szolgáltatások közé. A kávéház, ahová betértünk nagyjából három nagyobb teremből állt. Az első teremben fából készült asztalok és székek, teljesen egészséges állapotban és színben sorakoztak szellősen. Üdítő hatással volt ez a külső megrázkódtatás után. A világítás homályos, a falakon vetítések adtak hangulatot. A következő terem szellősebb volt, bőr kanapék és fotelek voltak elrendezve alacsony kávés asztalok köré, a faliképeken régi Moszkvát lehetett kémlelni. Az ablakon pedig hagymakupolák és izgő-mozgó várost lehetett kukucskálni. A harmadik terem egyszerűbb fa asztalokkal és padokkal volt teli rakva, viszont erkély volt a terem végén a dohányzóknak. Az első két teremben szolid kiszolgálás volt, a harmadik terem pedig önkiszolgáló. Az árak is igazodtak a termekhez. Lehet találgatni, hol vendégeskedtünk.

Út közben is lehet találni szép számmal hasonló együttéléseket. Látszólag új építésű színes pravoszláv hagymakupolás templom. A pompája bárisnya viselkedését mintázta. Igen rendbe tartott kerttel tegyük hozzá. Viszont közvetlenül mellette lévő telek a szememet szúrta. A telek közepén egy leégett és elfelejtett ház romjai hevertek. A telek bejárata előtt pedig három zsíros szemetes konténer. Képzelhetjük, hogy nyáron milyen aromák szállhatnak onnét. Biztosan van jogi formulája a jelenségnek, de engem mégsem hagy nyugodni. Úgy látszik az egyház kertje mindig zöldebb.

A szemetes konténerekről jut eszembe a szállásomtól nem messzi kis környék. Régi építési alacsony blokkok belső udvarai becsábítottak egy sétára még ősszel. Tele nosztalgiával sétáltam az udvarok között, hasonló látványban játszottam én is még annak idején. Még az udvar közepén leparkolt savanyú szemetes konténerek is valahogy derengtek emlékeimben, mégis édes volt, ahogy elhaladtam mellettük. A konténerek körül galamb raj és pár kutya lakomázott az ősszel. Hisztisebb és igényesebb lettem azóta be kell valljam. Borítsa már be hó a tájat.