Szembeugrik

Saját akaratomon kívül beestem a Kreml udvarába. Az események és az emberek szálai úgy szervezték meg nekem az egyik napomat, hogy a kremli udvarban töltöttem az egyik délutánom. Önmagamnak adott szavamat az nap ugyan megmentette egy aprócska hó-féle csapadék, mi végül is nem hivatalosan az első volt. Azóta már túl vagyok az első fagyokon.

Már egy jó ideje csak magamban, írásban vagy álmomban beszéltem magyarul. Az nap viszont élőben húsvér magyarokkal beszélgettem és kirándultam. Most, hogy írom ezt furcsa érzés fogott el. Mindenki mesélte az élményeit, ki a pétervári élményeit, ki a moszkvait. Négyen pont két párra bomlottunk oroszországi városok tekintetében, egy petrográdi és egy moszkóviaira. Elkaptuk Lenin imitátort, ki később II. Katalin társaságában cigarettázott gyalogos aluljáró előtt egy szökőkútnál. Ez utóbbi még a kremli udvar előtti téren történt. Ami a kremli udvart illeti, én személy szerint csalódtam. Azonban a Cár Puskánál letudtam a kis hagyományomat, azóta világgá kürtöltem azt - kicsit bánom is utólag. Nyári napsütésben a székesegyházak biztosan szebb látványt és pompát mutattak volna, de a belső kis szépségeket elkaptam, az egyiket kép formájában a másikat pedig III. Iván „pénzeszsák” eltemetett sírjában. Remélem hoz némi anyagi szerencsét Kalita cár, bár nem gyújtottam gyertyát és le is fotóztam szegény sírját. Nem is tudom milyen állapotba hozott, hogy nem találtam meg Rurikok közt IV.Ivánt, a rettegettet. Biztos elköltözött valahová.

Azóta nem sok minden történt velem, kis megbetegedésen vagyok túl, de semmi komoly vagy halálos. Leginkább a mindennapjaim alatt nézelődök jobbra balra, kattogtatok a mobilommal ezt azt és foglalkozok mindenféle jelenséggel, ami szembe ugrik.

Egyik ilyen szembeugró jelenség, mire legelőször odairányítottam figyelmemet a kis szalagocskák. Szent György szalagok elméletben azoknál lobognak, akik többé-kevésbé patrioták és némiképp osztják a napjaink nemzetközi fejleményeinek eseményeit ki így ki úgy, de Oroszország javára. Lógnak azok táskákon, laptopok hátlapjain, kocsikban és kocsikon, na meg marsrutkákon. Ahogy észrevettem, amit látok, az emberek olyan bő 30-40%-nál van ilyen szalagocska.

A „cseburéki” olyan, mint a lángos. Különbség a töltelékben van. A töltelék bele kerül, nem rá.

A zöldségek (főleg a gomba) és tejtermékek különösen finomak. Az utóbbi Fehéroroszországból érkezik, felháborítóan jó ízük van. Több ilyen kéne Kárpát-medencébe.

Sokan mondják, hogy moszkvaiak gorombák. Szerintem nem, ha mosolygok rájuk és elsütök ezt-azt ők is visszamosolyognak esetek 70%-ban. A kedves harminc százalékon pedig látszik, hogy hamarabb a napja olyan húzós.

Az orosz nők is fáznak.

Gyorsétkezésű büfékben itt is ázsiaiak dolgoznak.

A metróban csúcsforgalomkor az ember húsdarabnak érzi magát.

Az oroszoknál két fogalom van, a „sajátjaink” és „mások”.

Oroszországban oroszországi szovjet emberek élnek.

A legelterjedtebb fejfedő, amit Lenin is viselt.

Egy orosz felszólít valamire, csak akkor „kér”, ha az ténylegesen kérés.

Az oroszok bárhol és bármikor tudnak inni, legyen az elővárosi vonat, legyen az elővárosi vonat melletti kis fasor mentén egy doboz körül reggel 9kor, legyen az egy utcai sarok, legyen az egy KFC-ben a nap bármilyen órájában.

Ahogy egy másik sorstársam is kiemelte „szembetűnően magas itt a rendfelügyeleti szervek munkatársainak száma”. Tagankán két hetente látok mezei rendőr újoncokat avatás után. Legalábbis a kis csomagok és az épület előtti kis gyülekezéseikből, na meg a látható fiatal korukból következtetek erre. Tagankán kívül a városban szétszórva időnként látni „csinos” friss ropogós egyenruhásokat is. Ennyi szolgálati „szolgáló” ember fenntartása nem kevés pénzbe kerülhet.

Szombaton vendégeskedtem egy ukrán származású programozónál, aki a hatalmi szervek online felületeinek kódját írja. A háztartásban a felesége hordja a nadrágot. A Bratiszlavszkaja metró megállótól nem messze laknak egy átlagos moszkvai panelházban a kilencediken. A környék, ahol laknak számomra egy önálló kis világ, mintha a szocialista város álma ott lebegne a városrész felett. Csupa színes panelházak sorakoznak dominószerűen, melyek közepén egy hatalmas körforgalom, aminek közepén egy játszótér fekszik. A tér és a házak elhelyezkedése amúgy nem dzsungelszerű, hanem szellős, mintha Tátra hegyeinél lenne az ember. Abból a körforgalomból sugárszerűen négy égtáj felé két-két sávos utak húzódnak végig ilyen szocházak kíséretében. Nem kell elképzelni azokat a paneleket, amelyek egyformák. Vannak ott keskeny alkatúak, tömzsik, tégla alakúak, „L” alakúak, alacsonyak és egészen magasak, tarkák és szürkék. A körforgalomnál felépült házak alján gombamód kinőtt szolgáltató és szórakoztató vállalkozások és üzletek alakultak ki. Sok helyen fát használtak homlokzatnak, így még a McDonald’s is oroszos. A szombati napon borult és csepergett, de ennek ellenére számos ember sétálgatott vagy ült padon a parkban, közöttük pedig egy rudi haladt el.

Felnézünk

"Humanitariánus segély szedő pont - Nép Donbasszért"

Itt szocializmus épül.